A szorongás az emberek természetes hozzátartozója, általában veszély (vagy egy veszélyesnek értelmezett helyzet) jelzője. Sokszor azonban olyan mértéket ölt, ami inkább nehézséget és akadályt képez az embereknek. A szorongás egy része az emberi természetből fakad, ez a vonásszorongás. A másik része az adott helyzethez köthető, ez a szituációs szorongás. Speciálisan a sporthoz köthető fajtája a versenyszorongás.
Fontos tudnunk, hogy a szorongás egy bizonyos mértéke javítja a teljseítményt azáltal, hogy mozgósítja a szervezet tartalékait. A sikeres sportolók a verseny megkezdése előtt általában egészséges izgalmat éreznek. Van azonban a szorongásnak egy olyan mértéke, ami már gátolja a sportolót a legjobb teljesítményben. Fél a hibázástól, így nem a legjobb döntéseket hozza, szélsőséges esetben pedig akár mozgása is széteshet.
Ennek egyik összetevője a testi szinten megélt, vagyis vegetatív szorongás. Olyan tünetei vannak, mint a tenyér izzadása, a megemelkedett pulzus, a szapora légzésszám, a végtagok remegése vagy hidegsége, szorító érzés a gyomorban, vagy a mellkasban és erős verejtékezés.
Az aggodalom, más néven kognitív szorongás a fejben visszatérő negatív gondolatokat jelent. A sportoló fejben nem tud szabadulni negatív végkimenetel lehetőségétől. Ez aztán eltereli a fókuszt arról, ami épp zajlik, a sportoló elkezd azzal foglalkozni, hogy mi lesz, ha nem sikerül, ahelyett, hogy mit kell éppen most tenni. Ettől a gondolattól aztán nehéz szabadulni, ami nemcsak a figyelem rossz helyen való megtapadását eredményezi, hanem az önbizalmat is rombolja.
Ezek a tünetek zavarják a sportolót a koncentrációban, a jó döntések meghozatalában, valamint a figyelmi fókusz rugalmas váltogatásában és a helyes mozgásprogram kivitelezésében. A vegetatív tünetek nemcsak a versenyzést zavarják, hanem a versenyt megelőző időszakban – főleg az elalvást megnehezítve – a pihenés minőségét is rontják.
A sportpszichológus a szorongás megjelenési formájához igazított eszközöket ad a sportoló kezébe. A vegetatív szorongást relaxációs gyakrolatok (háromszöglégzés, autogén tréning, progresszív relaxáció) elsajátításával a versenyző képes lehet csökenteni. Az aggodalmas gondolatok kezelésére részletes forgatókönyvet érdemes készíteni a versenyről. Elérhető célokat dolgozunk ki a kritikus helyzetekre, és pozitív célmondatokat rögzítünk. Így a félelem tárgyát képző gondolatokhoz hozzákapcsolódik a helyzet megoldási terve, és a sportoló versenyen már azzal az érzéssel állhat rajthoz, hogy képes kezelni az előtte álló akadályokat.