Depresszió

Depresszió alatt a hangulat tartós zavarát értjük. Egészséges esetben hangulatunk a helyzethez igazodva gyorsan és rugalmasan változik. Mindannyiunk életében előfordulnak olyan események, amelyek miatt szomorúak, lehangoltak, vagy éppen dühösek, esetleg aggodalmasak vagyunk. Nehéz életesemények (pl. haláleset a családban, párkapcsolati szakítás, betegség, tartós munkanélküliség) esetén a hangulatunk akár tartósan is módosulhat negatív irányba. A megélt szomorúság a helyzethez illő és idővel enyhül.

depresszió

Depresszióban más a helyzet. A hangulat itt tartósan negatív irányba változik, és nem (fetétlenül) igazodik az életeseményekhez. Elvész a rugalmasság, vagyis nem hatnak rá a pozitív életesemények (például nem képes örülni megszerzett diplomájának, vagy megszülető unokaöccsének). A depressziós ember a bűnösség és az értéktelenség érzésétől nem tud szabadulni.  Hiányzik a jövőkép, reménytelenség érzése Gyakori, hogy megváltozik a szervezet ritmusa is: a depressziós ember jelentősen többet, vagy kevesebb alszik és esik. Gyakran szó szerint az ágyból való kikelés is nehézséget okoz.

Terápiát a depressziós tünetek súlyosságától függően választunk. Súlyos depresszió esetén még a pszichoterápia folytatása is nehézséget okoz, ezért a tünetek enyhítése céljából ilyenkor nem megkerülhető a gyógyszeres kezelés. Ez mindig pszichiáter feladata, a pszichiáter és a pszichológus között pedig – a pszichológusi titoktartás figyelembe vételével – konzultáció zajlik. Ahhoz, hogy a depresszió hátterében lévő befelé forduló, önhibázatató élménymód megszűnjön, pszichoterápiára van szükség. Enyhébb mértékű depresszió esetén a pszichoterápia önmagában is elegendő lehet.