Az ego-state terápia John és Helen Watkins nevéhez fűződik. Elméleti hátteréül az a modell szolgál, amely szerint az én (ego) nem homogén entitás, hanem több részből áll. A több énállapot (ego-state) létére a szokványos differenciálódás, a fontos személyek képének belsővé tétele, illetve az elszenvedett traumák szolgálhatnak magyarázatul. Ez nemcsak a pszichésen sérült személyekre igaz, hanem egészséges emberre is. Normális esetben is más-más énállapotban vagyunk jelen a munkahelyünkön, a párkapcsolatunkban vagy a barátainkkal. Az egészséges emberekben az énállapotok közötti váltások rugalmasak, az énállapotok pedig képesek kommunikálni egymással, akár belső beszéd formájában. Probléma akkor van, ha ezek között az énállapotok között túl nagy a diszharmónia, vagy a váltások a személy számára követhetetlenek vagy akár nem is tudatosak.
Az ego-state terápia célja az én-részek megszólítása, annak elérése, hogy a személyiségen belül egymástól elkülönült részek szóba álljanak egymással, és minél több (lehetőleg mindegyik) énállapot számára elfogadható megoldásokat keressenek. Ily módon megnyílik az út a személyiség hatékony újraszerveződése előtt.