Párterápia

Az ember olyan lény, akinek szükséglete, hogy a másikhoz közel érezze magát, megtapasztalja a másik emberrel való meghitt összekapcsolódást, megossza élményeit a másikkal. Vagyis – kinek milyen mértékben – de valamennyiünknek szüksége van más emberek – legalább néhány ember legalább időszakos – közelségére. Máskülönben egyedül, elszigetelve, meg nem értve, vagy épp kevéssé biztonságban érezzük magunkat. Ugyanakkor minden embernek szüksége valamilyen mértékű autonómiára és kompetenciára is. Hogy azt érezhesse, hogy ő tudja, hogy mi az orbánviktori (neki), hogy a dolgok úgy menjenek, ahogy ő akarja, hogy – legalább néha – ne kelljen alkalmazkodni másokhoz. Ez a két teljesen emberi szükségletünk egymásnak ellentmond, ezért szükségszerűen meg fogunk kísérelni magunk köré gyűjteni embereket, akikkel aztán szintén szükségszerűen konfliktusba kerülünk.

A pszichológián belül hamar létrejött a pár- és családterápia, mint kezelési forma, hiszen a legtöbb fontos konfliktusunk azokkal az emberekkel van, akik a legközelebb állnak hozzánk. Másrészt a legtöbb párkapcsolatban és családban a családtagok között erős a kötődés egymáshoz. Vagyis ezek azok a kapcsolatok, ahol elég fontos a másik ahhoz, hogy sok nehézséget (konfliktust, betegséget, tágabb értelemben mindazt a sok mindent, ami nem tetszik a másikban) kibírjunk. Ez a kötődés, a közös szövetség az alapja annak, hogy a párok és családok közösen képesek dolgozni terápiában.

Párterápiára akkor van szükség, hogyha a párkapcsolat mindkét tagjában elég erős a kötődés ahhoz, hogy folytassák a párkapcsolatot, vagy legalább mindkét félben komolyan felmerül ennek lehetősége, ugyanakkor valami miatt a párkapcsolatban elakadás van. Vagyis úgy, ahogy most élnek (legalább az egyik fél szerint), a párkapcsolat nem folytatható. Ennek a hátterében lehet – a teljesség igénye nélkül – hűtlenség, visszatérő konfliktusok, nehéz veszekedések, az egyik, vagy mindkét fél agressziója, problémák a szexualitással, vagy bármi más, ami miatt a párkapcsolat legalább az egyik fél szerint nem folytatható úgy, ahogy most megy.

Ilyenkor a szakemberek és a pár tagjai – szembeni az egyéni terápiával, ahol a konfliktusok mögötti az egyén kapcsolatokról kialakult belső képével folyik a munka – a konkrét párkapcsolati elakadáson dolgoznak.

Pár- és családterápiás tevékenységemet pár- és családterápiás jelöltként szupervízió mellett folytatom.