Az élsport világa a sportolóktól kemény erőfeszítést követel. Ahhoz, hogy ezt valaki bírja, nem csak fizikai, hanem lelki edzettség is szükséges. Hogy a siker eléréséhez szükséges mértékben ki tudjunk lépni a komfortzónánkból, nagyon eltökéltnek kell lenni. Ehhez gazdag motivációs bázisra van szükségünk. A legtöbb sportoló életében van olyan pont, amikor nem szívesen folytatná, kifejezetten nyűg az edzésmunka és egyáltalán nem élvezi a versenyzést. A sportpszichológus ilyenkor segít feltérképezni és hozzáférhetővé tenni a motivációs bázist. Egyrészt segít a sportolónak visszatalálni a céljaihoz, és megtalálni a célok mögött rejlő további célokat, másrészt pedig segít pontosítani a célt és a célhoz vezető utat. A sportoló így mentális kapaszkodókat kap a nehéz munka folytatására, hiszen tudja, hogy hol tart a célja felé vezető úton és mit kell éppen most tennie a (későbbi) sikerért.
Fontos különbséget tenni a között, hogy valakinek átmeneti motivációs nehézségei vannak vagy pedig – a versenyeken való kitartó szereplés ellenére – már hosszabb ideje nem talál kedvet a sportolásban. Utóbbi esetben a sportoló már elindult a kiégés felé vezető úton. Ekkor jóval nehezebb visszatalálni a sikerekhez és a sport élvezetéhez vezető úton. Fontos, hogy kiderüljön, mi áll a kiégés hátterében. Más megoldásra lesz szüksége annak a sportolónak, aki azt érzi, hogy a befektetett munka már hosszú ideje nem térül meg, mint aki inkább a folyamatos eredménykényszer miatt érez mentális és fizikai fáradtságot. Vannak olyan sportolók is, akik a kontroll hiányát élik meg, vagy egyszerűen csak kevés a jó impulzus, a környezettől (edzőtől, társaktól, családtól, médiából) érkező pozitív visszajelzés. A sportpszichológus segít felmérni, hogy mi áll a kiégés hátterében és milyen súlyos annak a mértéke, és ehhez mérten dolgoznak ki közösen a sportoló számára elfogadható megoldásokat.