„A jó ló a verseny napján fut igazán jól” – tartja a mondás. Az élsportolóknak azonban tele van a versenynaptára, és előbb-utóbb szembesülnek azzal, hogy nem lehet minden versenyen egyenletesen magas színvonalon teljesíteni. A jó forma versenyre való időzítése elsősorban az edző szakmai feladata, hiszen ő ismeri az összeállított edzésprogram hatását.
A sportpszichológussal való munkának azonban így is legalább két iránya van. Az egyik a reális célállítás. Az eredmény nem önmagában cél, hanem a jó teljesítmény következménye. Hogy mi számít jó teljesítménynek, az azonban attól függ, hogy a sportoló hol tart a felkészülésben. A sportpszichológus abban segíthet, hogy a sportoló tudatosan szemlélje versenynaptárát, és az adott napi versenyre teljesíthető és konkrét célokat tűzön ki, amelyek a végső célhoz vezető úton egy állomást jelentenek. A sportoló így megtanulja saját részcéljaira felhasználni a megmérettetéseit, és a végső célhoz vezető lépcsőknek tekinteni őket.
A munka másik iránya a sportpszichológiai eszközök beépítése a versenyzési rutinjába. A sportpszichológussal tanultakat is be kell gyakorolni versenyen. A sportoló és a pszichológus közösen tekinti át a versenynaptárat, hogy a fontosabb megmérettetések előtt legyen lehetőség a sportpszichológiai eszközök (pl. imagináció, pozitív belső beszéd stb.) finomhangolására. Azért fontos, hogy ez közösen történjen, mert a sportpszichológusnak van tapasztalata arról, hogy melyik módszer beépítése mennyi időt vesz igénybe. Ugyanakkor a pszichológus nem rendelkezik a bölcsek kövével, nem találhatja ki, hogy mi lesz a sportolójának biztosan jó. A sportoló egyéni tapasztalataira is szükség van a finomhangoláshoz. Ezt mondanám „mentális formaidőzítésnek”.
