Egy közeli hozzátartozó, vagy egy szeretett személy elvesztése fájdalommal és feldúltsággal járó folyamat. Veszteségeink listája ennél is hosszabb: gyászfolyamatnak tekinthető minden, amikor valaki vagy valami olyat veszítetünk el, aki/ami értéket jelentett az életünkben és személyes volt vele a kapcsolatunk. Ily módon gyászolható egy sérülés vagy baleset miatt elveszett karrier, vagy egy fontos munkahely is. Ilyenkor a szomorúság, a fájdalom természetes érzések.
A gyász folyamata annál komplikáltabb, minél rendezetlenebb és összetettebb a kapcsolatunk az elveszítettel. Például ha az anyánkat nagyon szerettük, de sok mindenért haragudtunk is rá és ezt nem rendeztük vele (vagy magunkban) még az életében, akkor az elvesztés pillanatában tudatosul bennünk, hogy mennyi minden van még, amit nem rendeztünk, és erre már nem is lesz lehetőség vele.
A gyászmunka lényege, hogy ilyenkor magunkban kell rendeznünk az elveszítettel való kapcsolatot. Meg kell találnunk a helyét magunkban, meg kell fogalmaznunk, hogy mit jelent számunkra, milyen értékeket képviselt, és ezekből mit hogyan szeretnénk tovább vinni, és mi az, amit nem viszünk tovább egyáltalán. Így bár a hiánya lehet, hogy fájdalmas marad bizonyos helyzetekben, életünket mégsem e hiány által belengve, hanem a tőle kapott értékeknek az általunk választott módon való továbbvitelével élhetjük majd. Ez azonban egy folyamat eredménye, a terápiás gyászmunka célja pedig ennek a fájdalmas folyamatnak a támogatása.
