Relaxáció

Kétféle relaxációs módszerrel, az autogén tréninggel és a progresszív relaxációval dolgozom.

Az autogén tréning olyan relaxációs módszer, amely az autogenitásra épül, azaz az ember önerejéből, önmaga tudja gyakorolni. A rendszeres gyakorláson keresztül reflexszerűvé teszi az ellazulás folyamatát. Passzív koncentráción alapul, ami azt jelenti, hogy nem „csinálom”, hanem a szükséges belső környezet megteremtése után „figyelem ahogy megtörténik”. Tapasztalatom szerint ehhez jó adag türelem, és a kontroll feladásának képessége szükséges, hiszen nem lehet a kívánt állapotot aktívan előidézni. Engedni lehet, hogy megtörténjen.

A progresszív relaxáció ezzel szemben arra épít, hogy feszítés után az izmok automatikusan ellazulnak: lazábbak lesznek, mint a megfeszítés előtt voltak. Aztán újabb feszítés – még lazább izmok és így tovább. Ennek az önszabályozó folyamatnak a tudatos használata a módszer lényege. A progresszív relaxációban az ellazítás, szemben az autogén tréninggel, aktív izommunkát igénylő, tevékeny testi folyamat. Előnye, hogy annak is elérhetővé teszi a relaxált állapotot annak minden gyümölcsével, aki azt hiszi magáról, hogy képtelen ellazulni. Sebaj – feleli a progresszív relaxáció módszere – feszíteni mindenki tud! A progresszív relaxáció paradox technikának tekinthető, hiszen azáltal éri el a kívánt hatást, hogy annak ellenkezőjére szólít fel.

Bár a két relaxációs technikának eltérő a mögöttes üzenete, szorongásos problémák kezelésében mindkettő hatékony. Az autogén tréning bizonyos részei jól használhatók módosult tudatállapot előidézésére is, vagyis elemei a KIP bevezető szakaszaiban is használhatóak. Mindkettő relaxációs módszer kifejezetten hasznos a testi szintű versenyszorongásra hajlamos sportolóknál.

relaxáció